uh, szánalmasok ezek a hirdetések.

'és hogy apád pont a mai napot tartotta arra alkalmasnak, hogy behozza a gumimatracot a teraszról..'

valóban volt ott egy gumimatrac. a szél hozta.

megvan a köcsög karácsony, mindenkinek sikerült valami tartós és/vagy napi fogyasztási cikket felhalmozni. sajnos pont anyám van alulreprezentálva, pedig érdemileg már csak vele kommunikálok a komplett családból. lényeg, hogy olyan dél környékére már kiszálltam a patkányrohamból, nem kellett külön hajkurászni senkinek semmit. ami ma megint kimaradt, az a munka, ez volt az első olyan napom, amikor többet töltöttem lógással, mint munkával. persze ehhez kell a támogató munkahelyi légkör is. az osztályunk létszámának pontosan hatoda volt jelen, felük el is ment egy közeli plázába, hogy még egy emeletet rakjanak a konzervpiramisra, ügye én szükségkarácsonyoztam, a többieknek maradt a projektor a rajzfilmmel az egyik csopvez szobájában. még szerencse, hogy az Ofő csak az ebédszünet idejében ugrott be valamiért az irodájába, így a légüres tér teljesen hivatalszerűnek hatott.

a mai nap vívmánya az volt, hogy Anyut elvittem végre karácsonyi vásárra, ehetett helyben sütött csülköt a hazafelémajdbeugrunkateszkóba helyett, s kapott egy prémium sütit egy prémium kávéval egy prémium helyen Apu menjünkbeaNagycsarnokba,mertottolyanjóazautomatakávéja helyett. és ilyenkor olyan szar embernek érzem magam, hogy alig ha párszor adok ilyen élményt Anyámnak egy évben. nem is beszélve Egymásról. igazából a tudatalattaim tudja, hogy tényleg szar ember vagyok. majd egyszer elkérem tőle a listát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.