azt hiszem az elmúlt évtizedben ha nem vigyázok szinte bármelyik drogtól függővé válhattam volna. leghamarabb az alkohol jött, amúgy elég későn a kortársakhoz képest, már közel voltam az érettségihez. ebbe a világba Manipulátor vezetett be. nem sokkal utána jött a cigi is, végül a fű, ezt Rövidex hozta be az életembe, de elég hamar önjáróvá váltam. volt egy-két keményebb kalandom is, de igazából egyik sem jött be, gyárilag sincs igényem a pörgésre, bár lehet, hogy épp a fű miatt. igazából egyszer az életemben hallucinálnék egy olyan igazán igazit, de ezt még a hollandoknál sem sikerült 12g csemege gomba elfogyasztása után sem, úgyhogy annyira azt sem erőltettem. ehhez még kávé, majd egy időben szexfüggés jött még be, csak persze ezt nem büntetik.

a fűnek kb. 10 éves múltja van, s alapvetően két 5 éves periódusra bontató, nevezetesen amikor volt munkám, meg amikor még nem. fizetés híján maradt az ösztöndíj, s évi kb. 4-8 végigszívott hét, jellemzően a vizsgaidőszakok végén, illetve nyáron, nyaraláskor. nehézkes beszerzés, béna tekerésű cigik. aztán egyszer csak lett munkám, s azóta gyakorlatilag napi szinten toltam, s mar a legelsőnél sem fukarkodtam a hatóanyaggal. ki se merem számolni, hogy az évek során mennyit költöttem rá, valószínűleg egy jobb kocsi már összejött volna az árából. a rosszabb hónapokban valószínűleg 100 ezer forint feletti összegek mentek el. 

na de mi a faszért kellett ennyit szívni?

az elején szimplán csak a hatása miatt, imádtam az elején, hogy még mozdulni is alig bírtam, máshogy hallottam, máshogy láttam, s máshogy gondolkodtam, máig megvan egy csomó fless a kezdeti időkből. amúgy meg úgy érzem, hogy az elején inkább adott, mint elvett, s jobban és mélyebben tudtam embereket és szituációkat megélni, mármint a közvetlen hatás elmúltával. ekkor lett igényem arra is, hogy megértsem az életet, mint jelenséget, a baktériumoktól odáig, hogy csaknem 7 milliárd ember nyüzsög valamilyen módon. a végén persze rájöttem, hogy az élet csak egy illúzió, de ez egy másik bejegyzés. 

aztán ez az egész tücsökhangos, négydimenziós kristálycsillingelés fokozatosan napi kötelező szokássá korcsosult, mint egy szimpla szarás. semmi máshoz nem kellett, csak a szinten tartáshoz, s hogy minél hamarabb kikapcsolhassam az engem körülvevő valóságot, amit amúgy eredetileg se szerettem. mindehhez még hozzájött egy pszichoterroros, emberölős, durván túlórázós meló, így jó 3 éven keresztül semmi mást nem csináltam, mint bejártam dolgozni, paráztam egész nap, valamikor végeztem kora este vagy éjszaka, s itthon épphogy lezuhanyoztam, aztán egy gubiccsal álomba ájultam. ami igazából nem igaz, mert nem vettem észre, de sosem álmodtam ha szívtam. amit onnan tudok, hogy észrevettem, hogy álmodom, amikor elkezdtem rövidebb ideig abbahagyni. menetrendszerűen a második tiszta éjszakán jön az álom. 

merthogy volt pár próbálkozás az utolsó fél évben. ugyanis úgy éreztem, hogy kezdek pánikbeteg lenni, illetve hogy ténylegesen ketté hasad a tudatom helyesre és helytelenre vagy érzelmesre és perverzre esetleg önzőre vagy öngyilkosra. bár az öngyilkosság is önző dolog. sokszor fordult az is elő, hogy cigi után csak negatív gondolataim voltak, vagy minden lehetséges jövőbeli alternatívából a racionálisan még elképzelhető lehető legrosszabbat képzeltem. illetve sokszor gyötrő lelkifurdalásaim vagy szégyenérzeteim voltak, szinte bármi miatt, de ha nem találtam konkrét okot, akkor kerestem.

miért akarsz leszokni?

ilyen közhelyes izé, hogy ne ő uraljon engem, hanem én őt. nem akarok leszokni, de azt sem, hogy szokás legyen. újra azt szeretném, ha rituálé lenne, s csak kitüntetett alkalmakkor, jó előre meghatározott eseményeken használnám. de persze ha úgy alakul, hogy soha többé, az sem baj. a többi inkább következmény lesz, mint cél, de nyilván akár az is előfordulhat, hogy elkezdek pénzt spórolni, újra igényem lesz emberek közé járni, s talán a semmihez-nincs-kedvem helyett elkezdek zenét tanulni vagy akármilyen hobbim lesz. no meg az egészség, igazából a betegségektől is parázok, napi legalább nettó 20 percet gondolok tüdőrákra. és persze fogok álmodni is.

mire számítasz, mi lesz az első hónapban, egyáltalán meddig bírod?

nem merek tervezni, de első körben jó lenne három hónapot tisztán átvészelni. ezt is részben azért írom, hogy elszámoljak magammal, ha nemcsak megbotlok, hanem újra vissza is esek. próbálom magam a tudományos tényekkel nyugtatni magam, hogy a fű nem okoz fizikai függést, úgyhogy nem is olyan nagy dolog. de mivel már próbálkoztam ezzel, tudom, hogy az első napokban durván izzadni fogok, amitől folyamatosan rázni fog a hideg, tán majd meg is fázom és lázam is lesz. aztán jönnek a hangulatingadozások, egyik pillanatban el fog önteni a düh, a másikban meg bőgnék. valószínűleg lesznek átvirrasztott éjszakák és olyan is, hogy 20 órát alszom egyhuzamban. 

az biztos, hogyha van nálam cucc, azt elszívom. nem volt olyan soha, hogy ott van a fiókomban és én úgy fekszem le, hogy nem használom. próbáltam, nem ment, felkeltem. ekkor jöttem rá, hogy függő vagyok, de úgy igaziból. az is biztos, hogy ha valaki megkérdezi, hogy kérek-e, én alapvetően azt mondom, hogy igen. aki ilyet kérdezhet reálisan, az Egymás maga. akit én csesztettem évekig, hogy tegye le, aztán azzal, hogy tegyük le. mígnem ő letette. senki nem hitte el, tán ő maga sem, de letette. 3 hónapja. pont ennyi ideig akarta. tolta újra 10 napig, utána azt mondta, hogy most már nem kell, s azóta nem tolja. úgyhogy ő már nem fog megkínálni. bár neki nagyon erős személyisége és akarata van, nekem meg mindkettő gyenge.

szóval ma van a második tiszta nap, de igazából ez az első, mert az első nap még végigkísér az azelőtti napi utolsó megacigid fátyolos tompasága, még éjszaka is jól alszol. de ma már nehezebb lesz, érzem a belső nyomást valahol a mellkas környékén, hogy milyen jó lenne azt a teljesen más füstöt szívni. amit most egy simával fogok pótolni. amiről szintén még idén le kellene szokni. talán holnap.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.